12. Én mondtam meg, hogy megszabadítalak,én hirdettem, nem valamelyik idegen isten.Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –,hogy én Isten vagyok.
13. Ezután is csak én leszek!Nincs, aki kezemből kiragadjon,ha én cselekszem, ki másíthatja meg?
14. Ezt mondja az Úr,megváltótok, Izráel Szentje:A ti érdeketekben küldök Babilóniába,letörök minden zárat,a káldeusok pedig jajveszékelnek.
15. Én, az Úr, vagyok a ti szentetek,Izráel teremtője, a ti királyotok.
16. Ezt mondja az Úr,aki utat készített a tengeren,ösvényt a hatalmas vízen át,
17. aki hagyta, hogy kivonuljanaka harci kocsik és lovak,a hadsereg és a harcosok,és most ott feküsznek,nem kelnek föl többé,elaludtak, elhamvadtak,mint a mécses:
18. Ne a régi dolgokat emlegessétek,ne a múltakon tűnődjetek!
19. Mert én újat cselekszem,most kezd kibontakozni,majd megtudjátok!Már készítem az utat a pusztában,a sivatagban folyókat fakasztok.
20. Még a mezei vadak isdicsőíteni fognak engem,a sakálok és a struccok is,mert vizet fakasztok a pusztábanés folyókat a sivatagban,hogy inni adjak választott népemnek,
21. a népnek, amelyet magamnak formáltam,hogy hirdesse dicséretemet.
22. De nem engem hívtál segítségül, Jákób,nem értem fáradoztál, Izráel!