11. Én, én vagyok az Úr,rajtam kívül nincs szabadító.
12. Én mondtam meg, hogy megszabadítalak,én hirdettem, nem valamelyik idegen isten.Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –,hogy én Isten vagyok.
13. Ezután is csak én leszek!Nincs, aki kezemből kiragadjon,ha én cselekszem, ki másíthatja meg?
14. Ezt mondja az Úr,megváltótok, Izráel Szentje:A ti érdeketekben küldök Babilóniába,letörök minden zárat,a káldeusok pedig jajveszékelnek.
15. Én, az Úr, vagyok a ti szentetek,Izráel teremtője, a ti királyotok.
16. Ezt mondja az Úr,aki utat készített a tengeren,ösvényt a hatalmas vízen át,
17. aki hagyta, hogy kivonuljanaka harci kocsik és lovak,a hadsereg és a harcosok,és most ott feküsznek,nem kelnek föl többé,elaludtak, elhamvadtak,mint a mécses:
18. Ne a régi dolgokat emlegessétek,ne a múltakon tűnődjetek!
19. Mert én újat cselekszem,most kezd kibontakozni,majd megtudjátok!Már készítem az utat a pusztában,a sivatagban folyókat fakasztok.
20. Még a mezei vadak isdicsőíteni fognak engem,a sakálok és a struccok is,mert vizet fakasztok a pusztábanés folyókat a sivatagban,hogy inni adjak választott népemnek,
21. a népnek, amelyet magamnak formáltam,hogy hirdesse dicséretemet.
22. De nem engem hívtál segítségül, Jákób,nem értem fáradoztál, Izráel!
23. Nem nekem hoztálbárányt égőáldozatul,nem engem dicsőítettélvéresáldozataiddal.Nem én voltam,akinek ételáldozatoddal szolgáltál,nem én voltam,akiért tömjénezéssel fáradoztál.
24. Nem nekem vettélpénzért illatos nádat,nem engem árasztottál elvéresáldozataid kövérjével.Hanem te voltál az,akinek én szolgáltam vétkeid miatt,te voltál az,akiért fáradoztam bűneid miatt.
25. Én, én vagyok az, aki eltörlömálnokságodat önmagamért,és vétkeidre többé nem emlékezem.