23. Kit gyaláztál s káromoltál,ki ellen emeltél szót?Kire néztél gőgös szemmel?Izráel Szentjére!
24. Szolgáiddal gyaláztattadaz Urat, és ezt mondtad:Sok harci kocsimmalfölmentem a legmagasabb hegyekre,a meredek Libánonra is.Kivágtam sudár cédrusait,válogatott ciprusfáit,eljutottam legtávolabbi csúcsára,legsűrűbb erdejébe is.
25. Kutat ástam, és ittam vizet;lépteimmel kiszárítomEgyiptomban a Nílus minden ágát.
26. Nem hallottad még, hogy én eztrégóta elvégeztem,jó előre kiterveltem?Most csak véghezviszem,hogy halomra dőljenek,rommá legyenek az erős városok.
27. Lakosaiknak ereje elfogyott,megrémültek, megszégyenültek;olyanok lettek, mint mezőn a növény,mint a gyenge fűszál,a háztetőn nőtt fű:elszáradt, mielőtt szárba szökkent.
28. Én tudom, ha leülsz,ha kimégy, vagy bejössz,és hogyan tombolsz velem szemben.
29. Mivel tombolsz velem szembenés elbizakodott beszéded fülembe jutott,horgomat orrodba vetem,zablámat a szádba,és visszaviszlek azon az úton,amelyen idejöttél!
30. Neked pedig ezt a jelet adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt; a harmadik évben azonban vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek a gyümölcsét!
31. Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn.
32. Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megmenekülnek. A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.
33. Azért ezt mondta az Úr Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene.
34. Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be – így szól az Úr.
35. Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom, önmagamért, meg szolgámért, Dávidért.
36. Akkor eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt.
37. Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt.
38. Egyszer aztán, amikor imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, a fiai, Adrammelek és Szárecer, levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Arárát földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király.