11. Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha odaadják íráshoz értő embernek, és ezt mondják: Olvasd el! – ő ezt fogja mondani: Nem tudom, mert le van pecsételve.
12. Ha pedig íráshoz nem értőnek adják az iratot, és ezt mondják: Olvasd el! – ő ezt fogja mondani: Nem értek az íráshoz.
13. Így szól az Úr:Mivel ez a népcsak szájával közeledik hozzám,és ajkával dicsőít engem,de szíve távol van tőlem,istenfélelme pedig csupánbetanult emberi parancsolat,
14. azért én úgy bánok majd ezzel a néppel,hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni:vége lesz a bölcsek bölcsességének,az értelmesek értelme homályos marad.
15. Jaj azoknak, akik el akarják titkolnitervüket az Úr elől!Sötétben hajtják végre tettüket,mert azt gondolják:Ki lát minket, ki ismer bennünket?
16. Micsoda fonákság!Egyenlőnek tartható-eaz agyag a fazekassal?Mondhatja-e az alkotás alkotójának:Nem ő alkotott engem?!Mondhatja-e a fazék a fazekasnak:Nem ért a dolgához?!
17. Már csak kevés idő van hátra,és a Libánon kertté válik,a kert pedig erdőnek látszik.
18. Azon a napon a süketek ismeghallják az írás beszédét,a vakok szemei pedig látni fognaka homály és a sötétség után.
19. Újra örömüket lelikaz alázatosak az Úrban,vigadnak a szegény emberekIzráel Szentje előtt,
20. mert vége lesz a zsarnoknak,és elpusztul a csúfolódó!Kiirtják mindazokat,akiknek gonoszságon jár az eszük,
21. akik vétkesnek nyilvánítják az emberta peres ügyekben,és tőrbe ejtik, aki feddeni meriőket a kapuban,semmit érő ürüggyel fosztják megjogától az igazat.
22. Ezért így szól Jákób házához az Úr, akimegváltotta Ábrahámot:Nem szégyenül meg többé Jákób,nem sápad el többé az arca,
23. mert ha gyermekei meglátjákkezem munkáját,szentnek vallják nevemet.Szentnek vallják Jákób Szentjét,és rettegnek Izráel Istenétől.
24. A tévelygő lelkek észhez térnek,és a zúgolódók levonják a tanulságot.