3. Akinek szilárd a jelleme,azt megőrzöd teljes békében,mert benned bízik.
4. Bízzatok az Úrban mindenkor,mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!
5. Ő letaszítja a magasból az ott lakókat,lerombolja a megerősített várost,földig lerombolja, porrá zúzza.
6. Lábbal tapossák majd:a nyomorultak lábai,a nincstelenek léptei.
7. Az igaz ember ösvénye egyenes,te egyengeted az igaz ember útját.
8. Ítéleted idején isbenned reménykedtünk, Uram,neved dicséretére vágyott a lelkünk.
9. Lelkem hozzád vágyódik éjjel,teljes szívből kereslek téged.Mert ha ítéletet tartasz a földön,igazságot tanulnak a világ lakói.
10. Ha a bűnös kegyelmet kap,nem tanul igazságot.Becsületes országban is álnokul él,és nem nézi az Úr fenségét.
11. Uram, fölemelted kezedet,de nem látják.Majd meglátják, hogy féltőn szeretednépedet, és megszégyenülnek:tűz emészti meg ellenségeidet.
12. Uram, te szerzel nekünk békességet,hiszen mindent te tettél,ami velünk történt.
13. Urunk, Istenünk,más urak voltak gazdáink, nem te,de csak a te nevedet dicsérjük.
14. A halottak nem élnek,az árnyak nem támadnak föl,ezért büntetted megés irtottad ki őket,még az emlékezetüket is eltörölted.
15. Megszaporítottad e népet, Uram,megszaporítottad e népet,megdicsőítetted magad,mindenfelé kiterjesztettedaz ország határait.
16. Uram, a nyomorúságbantéged kerestek,és halkan fohászkodtak,amikor fenyítetted őket.
17. Olyanok voltunk előtted, Uram,mint a terhes asszony,amikor szülni kezd:míg vajúdik, kiált fájdalmában.
18. Terhesek voltunk, vajúdtunk,de csak szelet szültünk:nem szereztünk szabadulást az országnak,és nem jöttek emberek a világra.
19. Életre kelnek hallottaid,föltámadnak a holttestek!Ébredjetek, és ujjongjatok,kik a porban laktok!Mert harmatod a világosság harmata,és a föld visszaadja az árnyakat.
20. Eredj, népem, menj be szobádba,és zárd magadra az ajtót!Rejtőzz el egy rövid pillanatra,míg elmúlik az Úr haragja.