14. A halottak nem élnek,az árnyak nem támadnak föl,ezért büntetted megés irtottad ki őket,még az emlékezetüket is eltörölted.
15. Megszaporítottad e népet, Uram,megszaporítottad e népet,megdicsőítetted magad,mindenfelé kiterjesztettedaz ország határait.
16. Uram, a nyomorúságbantéged kerestek,és halkan fohászkodtak,amikor fenyítetted őket.
17. Olyanok voltunk előtted, Uram,mint a terhes asszony,amikor szülni kezd:míg vajúdik, kiált fájdalmában.
18. Terhesek voltunk, vajúdtunk,de csak szelet szültünk:nem szereztünk szabadulást az országnak,és nem jöttek emberek a világra.
19. Életre kelnek hallottaid,föltámadnak a holttestek!Ébredjetek, és ujjongjatok,kik a porban laktok!Mert harmatod a világosság harmata,és a föld visszaadja az árnyakat.
20. Eredj, népem, menj be szobádba,és zárd magadra az ajtót!Rejtőzz el egy rövid pillanatra,míg elmúlik az Úr haragja.
21. Mert jön már lakóhelyéről az Úr,hogy megbüntesse bűneikérta föld lakóit.A föld föltárja majda kiontott vért,nem takarja be többéa meggyilkoltakat.