Ószövetség

Újszövetség

Ezékiel 43:1-9 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

1. Azután odavezetett engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, amely keletre néz.

2. És íme, Izráel Istenének a dicsősége közeledett kelet felől; zúgása olyan volt, mint nagy vizek zúgása, a föld pedig ragyogott dicsőségétől.

3. A látvány, amelyet láttam, olyan volt, mint az, amelyet akkor láttam, amikor a város pusztulása bekövetkezett. Olyan volt, mint az a látvány, amelyet a Kebár-folyó mellett láttam. Akkor arcra borultam.

4. Az Úr dicsősége pedig bement a templomba a kelet felé néző kapun át.

5. Ekkor fölemelt engem a lélek, bevitt a belső udvarba, és íme, az Úr dicsősége betöltötte a templomot.

6. Hallottam, hogy a templomból szól hozzám valaki – az a férfi pedig mellettem állt –,

7. és ezt mondja nekem: Emberfia! Ez az én trónusomnak a helye és lábaimnak a helye, ahol Izráel fiai között fogok lakni örökre. Nem szennyezi be többé szent nevemet Izráel háza, sem ők, sem királyaik paráznasággal, a királyok holttestével és áldozóhalmokkal,

8. meg azzal, hogy küszöbüket az én küszöböm mellé, és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé helyezték, úgyhogy csak egy fal volt köztem és köztük. Beszennyezték szent nevemet utálatos tetteikkel, azért elbántam velük haragomban.

9. Most azonban felhagynak a paráznasággal, és elviszik előlem a királyok holttestét, én pedig köztük fogok lakni örökre.

Olvassa el a teljes fejezetet Ezékiel 43