11. Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?
12. Te pedig, emberfia, mondd meg népednek: Az igazat nem menti meg igazsága, ha vétkessé válik; a bűnös sem bukik el bűne miatt, ha megtér bűnéből. Az igaz sem maradhat életben, ha vétkessé válik.
13. Ha azt mondom az igaznak, hogy élni fog, de ő elbizakodik igazságában, és gonoszságot művel, akkor igaz tettei nem kerülnek említésre, hanem meg fog halni, mert gonoszságot művelt.
14. Ha pedig azt mondom a bűnösnek, hogy meg fog halni, de ő megtér vétkéből, törvény és igazság szerint él,
15. ha a bűnös visszaadja a zálogot, a rablott holmiért kártérítést ad, az életre vivő rendelkezéseket követi, nem követ el gonoszságot, akkor élni fog, nem hal meg.
16. Elkövetett vétkei nem kerülnek említésre. Követte a törvényt és az igazságot, tehát élni fog.
17. Néped ezt mondja: Nem következetes az Úr! Pedig ők nem következetesek.
18. Ha az igaz eltér igazságától, és gonoszságot művel, meghal miatta.
19. És ha a bűnös megtér bűnéből, követi a törvényt és az igazságot, élni fog.
20. Mondhatjátok, hogy nem következetes az Úr, én akkor is mindegyikőtöket a tettei szerint ítélem meg, Izráel háza!
21. Fogságunk tizenkettedik évében, a tizedik hónap ötödikén egy menekült érkezett hozzám Jeruzsálemből, és ezt mondta: Elesett a város!
22. Az Úr pedig már a menekült megérkezését megelőző estén megragadott engem. De reggel megnyitotta számat, amikor a menekült hozzám érkezett. Megnyílt a szám, és nem voltam már néma.
23. Így szólt hozzám az Úr igéje: