13. Megszüntetem énekeid zaját,és citerád hangjanem hallatszik többé.
14. Csupasz sziklává teszlek;hálók szárítóhelye leszel;nem építenek fel többé.Én, az Úr, megmondtam!– így szól az én Uram, az Úr.
15. Ezt mondja az én Uram, az Úr Tírusznak: Megrendülnek a szigetek összeomlásod hallatára, amikor nyögnek a halálra sebzettek, és ott tombolnak a gyilkosok.
16. Leszállnak majd trónjukról a tengeri országok fejedelmei mind, leteszik palástjukat, és levetik tarka ruháikat. Rémületbe öltöznek, a földre ülnek, szakadatlanul rémüldöznek és szörnyülködnek rajtad.
17. Siratóéneket kezdenek, és ezt mondják rólad:Jaj, de elpusztultál,te dicsőített város,mely a tenger közepén lakott.A tenger volt az erősségeneki és lakóinak,rettegésben tartottáka környékükön lakókat mind!
18. Most, amikor elbuktál,rémület fogja el a szigeteket,megriadnak a tenger szigetei,hogy ilyen véged lett.
19. Ezt mondja az én Uram, az Úr: Amikor romvárossá teszlek, amilyenek a lakatlan városok, amikor rád zúdítom a mélység árját, és elborítanak a nagy vizek,
20. akkor letaszítalak a sírba roskadókhoz, a hajdan élt emberekhez, és ott kell laknod a föld mélyében, az ősidők óta puszta helyen, a sírba roskadóknál; lakatlan leszel, bár ékessé tettelek az élők földjén.
21. Rettenetes véget adok neked, nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, az Úr.