1. Bejöttem kertembe,húgom, menyasszonyom!Szedem mirhámat és balzsamomat,eszem lépes mézemet, színmézemet,iszom boromat és tejemet.Egyetek, igyatok, barátaim,részegedjetek meg a szerelemtől!
2. Aludtam, de ébren volt szívem.Hallga, szerelmesem kopogtat!– Nyiss ajtót, húgom, kedvesem,galambom, gyönyörűségem!Mert fejem belepte a harmat,fürtjeimet az éjszaka cseppjei.
3. – Levettem alsóruhámat,hogyan ölthetném fel?Megmostam lábaimat,hogyan piszkolhatnám be?
4. Szerelmesem benyújtottakezét a résen,és szívem felindult iránta.
5. Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek,és kezemről mirha csepegett,ujjaimról mirha folyt a kilincsre.
6. Ajtót nyitottam szerelmesemnek,de szerelmesem már megfordult, elment.Lelkem megindult beszédétől,azért kerestem őt, de nem találtam,kiáltottam, de nem válaszolt.
7. Rám találtak az őrök,akik járják a várost.Megvertek, megsebeztek,letépték rólam kendőmeta várfalak őrei.
8. Esdekelve kérlek, Jeruzsálem lányai!Ha megtaláljátok szerelmesemet,mondjátok meg neki,hogy a szerelem betege vagyok!
9. – Mivel különb szerelmesed a másokénál,ó, asszonyok szépe?Mivel különb szerelmesed a másokénál,hogy így esdekelsz hozzánk?
10. – Szerelmesem ragyogó és piros,tízezer közül is kitűnik.