1. Sárón nárcisza vagyok én,a völgyek lilioma.
2. Mint liliom a tövisek közt,olyan kedvesem a lányok közt.
3. Mint almafa az erdő fái közt,olyan szerelmesem a legények közt.Árnyékában vágyom ülni,gyümölcse édes ínyemnek.
4. Elvitt engem a borozóhelyre,melynek jelvénye a szerelem.
5. Erősítsetek aszú szőlővel,üdítsetek fel almával,mert a szerelem betege vagyok!
6. Bal karja a fejem alatt,jobbjával átölel engem.
7. Kérve kérlek titeket,Jeruzsálem lányai,a gazellákra és a mező szarvasaira:Ne keltsétek, ne ébresszétek föla szerelmet, amíg nem akarja!
8. Szerelmesem hangját hallom! Jön már,ugrálva a hegyeken,szökdelve a halmokon.
9. Mert olyan szerelmesem, mint a gazella,mint a fiatal szarvas.Itt áll már falaink mellett,benéz az ablakon,betekint a rácsozaton.
10. Szerelmesem így szólított meg:Kelj föl, kedvesem,szépségem, jöjj már!
11. Nézd, vége van a télnek,elmúlt az esőzés, elment.
12. Megjelentek a virágok a földön,itt az éneklés ideje,gerlebúgás hangzik földünkön.
13. Érleli első gyümölcsét a fügefa,és a virágzó szőlők illatoznak.Kelj föl, kedvesem,szépségem, jöjj már!
14. Galambom, a sziklahasadékban,a magas kőszál rejtekében!Mutasd meg arcodat,hallasd a hangodat,mert kellemes a hangod,és bájos az arcod!
15. Fogjátok meg a rókákat,a kölyökrókákat,mert pusztítják szőlőinket,virágzó szőlőinket!
16. Szerelmesem enyém,s én az övé vagyok,övé, ki a liliomok közt legeltet.
17. Ha hűs szél támad,és megnyúlnak az árnyak,jöjj vissza, szerelmesem,a hegyszakadékokon át,gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!