Ószövetség

Újszövetség

Dániel 4:11-17 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

11. Hangos szóval így kiáltott:Vágjátok ki ezt a fát,és vagdaljátok le ágait,tépjétek le leveleit,és szórjátok szét gyümölcseit!Meneküljenek alóla a vadak,és ágairól a madarak!

12. De a tövét gyökerestülhagyjátok a földben,vas- és rézbilincsbena mező füve között!Hadd áztassa az ég harmatja,és egye a föld füvét, mint az állatok!

13. Boruljon el emberi elméje,állati értelem maradjon csak benne,hét időszak teljék el így fölötte!

14. Az angyalok határozata ez a rendelet,a szentek parancsa ez a végzés.Hadd tudják meg az élők,hogy a Felséges uralkodikaz emberek királysága fölött:annak adja, akinek akarja,és a legalacsonyabb sorsú embert istrónra emelheti.

15. Én, Nebukadneccar király, ezt az álmot láttam, te pedig, Baltazár, magyarázd meg, mert országomnak egyetlen bölcse sem tudta megmagyarázni nekem. De neked tudnod kell, mert szent, isteni lélek van benned.

16. Ekkor Dániel, más néven Baltazár, egy pillanatra megdöbbent, mert gondolatai megrémítették. De a király így szólt hozzá: Baltazár, ne rémülj meg az álomtól és a jelentésétől! Baltazár erre így válaszolt: Uram, szálljon az álom gyűlölőidre, jelentése pedig ellenségeidre!

17. Az a fa, amelyet láttál, és amely olyan nagyra és hatalmasra nőtt, hogy az égig ért, és látható volt az egész földön,

Olvassa el a teljes fejezetet Dániel 4