Ószövetség

Újszövetség

Dániel 10:7-12 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

7. Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták azt, mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek.

8. Én magamra maradva láttam ezt a nagy látomást, de engem is elhagyott az erőm, arcom eltorzult, és nem tudtam erőmet összeszedni.

9. Hallottam hangos beszédét, és amikor hangos beszédét meghallottam, ájultan roskadtam arcommal a földre.

10. Ekkor megérintett egy kéz, és fölsegített térdeimre és tenyereimre.

11. Ezt mondta nekem: Dániel, te kedves férfiú! Értsd meg azokat, amiket elmondok neked, és állj fel, mert neked hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám, reszketve felálltam.

12. Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem.

Olvassa el a teljes fejezetet Dániel 10