5. A felügyelők pedig így beszéljenek a néphez: Van-e itt olyan ember, aki új házat épített, és még nem avatta fel? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki avassa fel azt, ha ő meghal a harcban.
6. Van-e olyan ember, aki szőlőt ültetett, de még nem vette hasznát? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki vegye hasznát, ha ő meghal a harcban.
7. Vagy van-e olyan ember, aki eljegyzett egy leányt, de még nem vette el? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki vegye azt el, ha ő meghal a harcban.
8. Azután még ezt is mondják meg az elöljárók a népnek: Van-e itt olyan ember, aki fél, és lágy szívű? Az menjen vissza a házához, ne csüggessze el társainak a szívét a magáéhoz hasonlóan!
9. Amikor a felügyelők befejezik a néphez intézett beszédüket, rendeljenek csapatparancsnokokat a nép élére.
10. Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt békés megadásra.
11. Ha békés megadással válaszol, és megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész benne lakó nép adófizető szolgáddá.
12. De ha nem fogadja el a békét, hanem harcra kel veled, akkor zárd körül!
13. És ha kezedbe adja Istened, az Úr, akkor hányd kardélre a benne levő férfiakat mind.
14. De a nőket, a gyermekeket, az állatokat és mindazt a zsákmányt, ami a városban van, vedd birtokodba, és élvezd az ellenségtől elvett zsákmányt, amit neked adott Istened, az Úr.
15. Így bánj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, és nem az itt levő népek városai közül valók.
16. De az itt lakó népek városaiban, amelyeket Istened, az Úr ad neked örökségül, ne hagyj életben egy lelket sem!