4. Izráel fiai így cselekedtek: kiküldték őket a táboron kívülre. Úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan az Úr meghagyta Mózesnek.
5. Azután így beszélt az Úr Mózeshez:
6. Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha férfi vagy asszony bármilyen vétket követ el, egy másik ember ellen, az az Úrral szemben válik hűtlenné, és így adós lesz,
7. az ilyenek vallják meg vétküket, amelyet elkövettek, térítsék meg adósságukat teljes értékében, és tegyék hozzá még az ötödrészét, úgy térítsék meg annak, akinek tartoznak vele.
8. De ha nincs annak az embernek örököse, és így nincs kinek megtéríteni az adósságot, akkor az Úré, vagyis a papé lesz a megtérítendő adósság, az engesztelési koson kívül, amellyel engesztelést végeznek érte.
9. A szent adományokból minden felajánlás, amelyet Izráel fiai a paphoz visznek, azé legyen.
10. Aki szent adományt visz, az övé legyen. Amit a papnak ad, az a papé legyen.
11. Azután így beszélt az Úr Mózeshez:
12. Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha valakinek a felesége eltévelyedik, és hűtlenséget követ el ellene,
13. és valaki vele hál, és közösül vele, de férje előtt titokban marad, hiszen az asszony titkolja, hogy tisztátalanná vált, tanú pedig nincs ellene, mert nem érték tetten,
14. de a férjben féltékenység támad és féltékeny a feleségére, hogy tisztátalanná lett; vagy ha féltékenység támad benne, és féltékeny a feleségére, holott az nem lett tisztátalanná,
15. akkor vigye el a férj a feleségét a paphoz. Vigye el az érte járó áldozatot is: egy tized véka árpalisztet, de olajat ne öntsön rá, se tömjént ne tegyen rá, mert féltékenységi áldozat az, emlékeztető áldozat, bűnre emlékeztet.
16. Vezesse oda a pap az asszonyt, és állítsa az Úr színe elé.