10. Az özvegynek vagy férjétől elbocsátottnak minden fogadalma érvényes, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát.
11. Ha már a férje házában tesz fogadalmat egy asszony, vagy esküvel kötelezi magát önmegtartóztatásra,
12. és meghallja a férje, de nem ellenzi, és nem mond neki ellent, akkor érvényes az asszony minden fogadalma, és érvényes minden elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott.
13. De ha a férje határozottan érvénytelenné teszi a fogadalmakat, amikor meghallja azokat, akkor nem érvényes semmi abból, amit kimondott fogadalomként vagy elkötelezésként. A férje érvénytelenné tette azokat, és az Úr is megbocsát neki.
14. Minden fogadalmat és minden esküt, amellyel önmegtartóztatásra kötelezi magát, a férje tesz érvényessé, és a férje tesz érvénytelenné.
15. De ha a férje egy teljes napig nem ellenzi, akkor érvényessé teszi minden fogadalmát vagy minden elkötelezését, amely terheli. Érvényessé tette azokat, mert nem ellenezte, amikor meghallotta.
16. De ha később akarja érvénytelenné tenni azokat, mint amikor hallott róluk, akkor őt terheli az asszony bűne.
17. Ezeket a rendelkezéseket parancsolta az Úr Mózesnek a férjre és a feleségre, az apára és a leányra vonatkozólag, amikor az leánykorában apja házában van.