1. Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki a Délvidéken lakott, hogy odaért Izráel az atárimi úton, megtámadta Izráelt, és foglyokat ejtett közülük.
2. Ekkor fogadalmat tett Izráel az Úrnak, és ezt mondta: Ha egyszer kezembe adod ezt a népet, mindenestül kiirtom városait.
3. Az Úr meghallotta Izráel szavát, kezébe adta ezeket a kánaániakat, és Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat. Ezért nevezték el azt a helyet Hormának.
4. Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme,
5. és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.
6. Ezért mérgeskígyókat küldött az Úr a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt.
7. Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.
8. Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra.
9. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.
10. Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban.
11. Óbótból továbbmenve, tábort ütöttek Ijjé-Abárimban, abban a pusztában, amely Móábtól napkeletre van.
12. Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek a Zered-pataknál.
13. Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek az emóriak határában eredő Arnón túlsó partján, a pusztában, mert az Arnón Móábnak a határa Móáb és az emóriak között.
14. Ezért van szó az Úr harcainak könyvében Váhébról Szúfában, a völgyekről, az Arnónról,
15. a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé húzódnak, és elérik Móáb határát.