1. Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel.
2. Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában!
3. Miért akar bevinni minket az Úr arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba?
4. Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!
5. Ekkor Mózes és Áron arcra borult Izráel közösségének egész gyülekezete előtt.
6. De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat,
7. és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld.
8. Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet.
9. Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az Úr velünk van! Ne féljetek tőlük!
10. De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell őket kövezni. Akkor megjelent az Úr dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek,
11. és ezt mondta az Úr Mózesnek: Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?!
12. Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek.