1. Egyszer a nép siránkozott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe.
2. Ekkor a nép Mózeshez kiáltott, Mózes pedig imádkozott az Úrhoz, és elaludt a tűz.
3. Ezért nevezték el azt a helyet Tabérának, mert felgyulladt ellenük az Úr tüze.
4. De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal?
5. Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát.
6. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.
7. A manna olyan volt, mint a koriandermag, hasonló az illatos gyantacsepphez.
8. A nép elszéledt, és úgy szedegette. Kézimalmon megőrölték, vagy mozsárban megtörték, azután fazékban megfőzték, és lepényt készítettek belőle. Olyan íze volt, mint az olajos süteménynek.
9. Amikor a harmat leszállt éjjel a táborra, akkor szállt le a manna is.
10. Mózes meghallotta, hogy a nép nemzetségeiben mindenki a sátra bejáratánál siránkozik. Akkor igen fölgerjedt az Úr haragja, és Mózes is rossznak látta ezt.