9. Ha olyan állatról van szó, amilyet áldozatul szoktak bemutatni az Úrnak, minden olyan, amilyet az Úrnak szoktak adni, szent.
10. Ne adjanak helyette mást, ne cseréljék ki, se a jót rosszabbra, se a rosszat jobbra, mert ha mégis kicserélnék az állatot egy másik állatra, akkor az is, meg a csereállat is szent lesz.
11. Ha pedig valamilyen tisztátalan állatról van szó, amilyet nem szoktak áldozatul bemutatni az Úrnak, akkor állítsák oda az állatot a pap elé.
12. Becsülje meg azt a pap, hogy jó-e vagy rossz-e, és ahogyan a pap megbecsülte, úgy legyen.
13. De ha mindenképpen meg akarja azt váltani, akkor tegye hozzá a becsértékének még egy ötödét.
14. Ha valaki a házát szenteli oda szent ajándékul az Úrnak, akkor a pap becsülje meg, hogy jó-e vagy rossz-e, és a pap által megállapított becsértéket kell számítani.
15. Ha pedig az, aki odaszentelte, meg akarja váltani a házát, akkor tegye hozzá a becsértékének még egy ötödét, és úgy maradjon az övé.
16. Ha valaki ősi birtokából szentel oda valamit az Úrnak, akkor a vetőmagja szerint kell megbecsülni; egy hómer árpa vetőmag ötven ezüstsekelt ér.
17. Ha az örömünnep évétől fogva szenteli oda valaki a mezejét, akkor a teljes becsértéket kell számítani.
18. De ha az örömünnep után szenteli oda valaki a mezejét, akkor számítsa ki a pap a következő örömünnepig még hátra levő évek számának megfelelő pénzt, és azt vonják le a becsértékből.