21. Ha az örömünnepen felszabadul a mező, legyen az Úr szent tulajdona, mint esküvel odaszentelt mező: a pap birtoka legyen.
22. Ha pedig valaki vásárolt mezőt szentel oda az Úrnak, amely nem ősi birtoka,
23. akkor számítsa ki a pap a becsérték összegét az örömünnep évéig, és a becsértéket még azon a napon oda kell adni az Úrnak szent ajándékul.
24. Az örömünnep évében visszaszáll a mező arra, akitől vették, akinek ősi birtoka volt az a föld.
25. Mindent a szent sekel szerint becsüljetek fel! Húsz géra ez a pénzegység.
26. Az állat elsőszülöttjét nem kell senkinek sem odaszentelni, mert az mint elsőszülött úgyis az Úré, akár szarvasmarha, akár juh, az Úré az.
27. Ha azonban áldozatra alkalmatlan az az állat, akkor meg kell váltani becsértéke szerint, hozzáadva még annak egy ötödét. Ha pedig nem váltják meg, akkor adják el becsára szerint.
28. De amit esküvel szentelt valaki tulajdonából az Úrnak, akár ember, akár állat, akár ősi birtok az, azt nem adhatja el, és nem válthatja meg. Minden esküvel odaszentelt dolog igen szent tulajdona az Úrnak.
29. Nem lehet megváltani az olyan embert, aki átok miatt került az esküvel odaszenteltek közé, annak meg kell halnia.
30. A föld minden tizede az Úré, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az Úr szent tulajdona az.
31. De ha valaki mindenképpen meg akar valamit váltani a tizedéből, tegye még hozzá egyötödét.