13. De ha mindenképpen meg akarja azt váltani, akkor tegye hozzá a becsértékének még egy ötödét.
14. Ha valaki a házát szenteli oda szent ajándékul az Úrnak, akkor a pap becsülje meg, hogy jó-e vagy rossz-e, és a pap által megállapított becsértéket kell számítani.
15. Ha pedig az, aki odaszentelte, meg akarja váltani a házát, akkor tegye hozzá a becsértékének még egy ötödét, és úgy maradjon az övé.
16. Ha valaki ősi birtokából szentel oda valamit az Úrnak, akkor a vetőmagja szerint kell megbecsülni; egy hómer árpa vetőmag ötven ezüstsekelt ér.
17. Ha az örömünnep évétől fogva szenteli oda valaki a mezejét, akkor a teljes becsértéket kell számítani.
18. De ha az örömünnep után szenteli oda valaki a mezejét, akkor számítsa ki a pap a következő örömünnepig még hátra levő évek számának megfelelő pénzt, és azt vonják le a becsértékből.
19. De ha mindenképpen meg akarja váltani a mezejét az, aki odaszentelte, akkor tegye hozzá becsárának még egy ötödét, és úgy maradjon az övé.
20. Ha pedig nem váltja meg a mezőt, hanem eladja azt a mezőt más valakinek, akkor nem váltható meg többé.
21. Ha az örömünnepen felszabadul a mező, legyen az Úr szent tulajdona, mint esküvel odaszentelt mező: a pap birtoka legyen.
22. Ha pedig valaki vásárolt mezőt szentel oda az Úrnak, amely nem ősi birtoka,
23. akkor számítsa ki a pap a becsérték összegét az örömünnep évéig, és a becsértéket még azon a napon oda kell adni az Úrnak szent ajándékul.
24. Az örömünnep évében visszaszáll a mező arra, akitől vették, akinek ősi birtoka volt az a föld.
25. Mindent a szent sekel szerint becsüljetek fel! Húsz géra ez a pénzegység.
26. Az állat elsőszülöttjét nem kell senkinek sem odaszentelni, mert az mint elsőszülött úgyis az Úré, akár szarvasmarha, akár juh, az Úré az.