35. és Izráel fiai Mózes beszéde szerint cselekedtek, mert ezüst és arany ékszereket, meg ruhákat is kértek az egyiptomiaktól.
36. Az Úr ugyanis jóindulatot támasztott a nép iránt az egyiptomiakban, s ezért hajlottak a kérésre. Így menekültek el Egyiptomból.
37. Útnak indultak tehát Izráel fiai Ramszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a családtagokon kívül.
38. Sok keverék nép is ment velük, meg juhok, marhák, igen nagyszámú jószág.
39. Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan lepényeket sütöttek, hiszen nem volt benne kovász, mivel az egyiptomiak kergették őket. Nem késlekedhettek tehát, és útravalót sem tudtak készíteni maguknak.
40. Izráel fiai négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban.
41. A négyszázharmincadik esztendő végén, éppen ezen a napon vonult ki az Úr egész serege Egyiptomból.
42. Virrasztott az Úr azon az éjszakán, amikor kihozta őket Egyiptomból. Ez az éjszaka az Úré volt. Virrasszon ezen Izráel minden fia nemzedékről nemzedékre!
43. Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a páskára vonatkozó rendelkezés: Az idegenek közül senki sem ehet belőle.
44. De bárki pénzen vásárolt szolgája ehet abból, ha körülmetélték.
45. Zsellér és napszámos nem ehet belőle.
46. Abban a házban kell megenni, a házból nem szabad kivinni a húst, és a csontját sem szabad eltörni.
47. Izráel egész közössége készítse el ezt.
48. Ha jövevény tartózkodik nálad, és el akarja készíteni az Úr páskáját, metéltesse körül magát minden férfi, és csak akkor foghat hozzá annak elkészítéséhez. Így olyan lesz, mint az ország szülöttje. A körülmetéletlenek közül azonban senki sem ehet belőle.