Ószövetség

Újszövetség

2Krónikák 18:13-20 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

13. De Míkájehú így felelt: Az élő Úrra esküszöm, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Istenem mond.

14. Amikor a királyhoz érkezett, a király megkérdezte tőle: Míká! Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ő így felelt: Vonuljatok föl, és járjatok szerencsével! A kezetekbe kerül.

15. A király azonban ezt mondta neki: Hányszor eskesselek meg, hogy csak igazat mondj nekem az Úr nevében?

16. Erre ő így felelt:Láttam egész Izráeltszétszóródva a hegyeken,mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora.Az Úr pedig ezt mondta:Nincs ezeknek gazdájuk,térjen haza mindenki békével!

17. Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Ugye, megmondtam neked, hogy nem prófétál ez nekem jót, csak rosszat?

18. Míkájehú pedig ezt mondta: Halljátok az Úr igéjét! Láttam az Urat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján.

19. És ezt mondta az Úr: Ki fogja rászedni Ahábot, Izráel királyát, hogy fölvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta.

20. De előlépett egy lélek, megállt az Úr előtt, és így szólt: Majd én rászedem őt! Az Úr ezt kérdezte tőle: Hogyan?

Olvassa el a teljes fejezetet 2Krónikák 18