20. Fogta és elvitte őket Nebuzaradán testőrparancsnok Babilónia királyához Riblába.
21. Babilónia királya pedig levágatta, megölette őket Riblában, Hamát földjén. Így kellett fogságba mennie Júdának saját földjéről.
22. Nebukadneccar, Babilónia királya a Júda országában maradt nép fölé, amelyet meghagyott, Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját nevezte ki helytartóvá.
23. Amikor meghallották a csapatparancsnokok és embereik, hogy Babilónia királya Gedalját tette helytartóvá, elmentek Gedaljához Micpába. Ezek voltak: Jismáél, Netanjá fia, Jóhánán, Káréah fia, a netófái Szerájá, Tanhumet fia, meg Jaazanjáhú, Maakáti fia, és embereik.
24. Gedaljá megesküdött nekik és embereiknek, és így szólt hozzájuk: Ne féljetek a káldeusok szolgáitól! Maradjatok az országban, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz!
25. A hetedik hónapban azonban Jismáél, Netanjá fia, Elisámá unokája, aki királyi származású volt, elment tíz emberével, és levágta Gedalját, és az meg is halt. Levágták azokat a júdaiakat és káldeusokat is, akik ott voltak vele Micpában.
26. Ezután fölkerekedett az egész nép apraja-nagyja, a csapatparancsnokokkal együtt, és elmentek Egyiptomba, mert féltek a káldeusoktól.
27. Jójákin júdai király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónap huszonhetedikén történt, hogy Evil-Meródak, Babilónia királya, abban az évben, amikor uralkodni kezdett, megkegyelmezett Jójákin júdai királynak, és kiengedte a fogházból.
28. Jóindulattal beszélt vele, és székét följebb tétette a többi király székénél, akik nála voltak Babilonban.
29. Kicseréltette rabruháit, és Jójákin állandóan vele étkezett, egész életében.
30. Ellátását állandó ellátásként a királytól kapta, napi szükséglete szerint, egész életében.