39. A gyermek ugyanis semmit sem értett, csak Jónátán és Dávid értette a dolgot.
40. Azután odaadta Jónátán a gyermeknek a fegyvereket, és ezt mondta neki: Eredj, vidd be a városba.
41. A gyermek elment, Dávid pedig fölkelt a kő déli oldala mellől, arcával a földig hajolt, és háromszor leborult. Azután megcsókolták egymást, megsiratták egymást, míg csak Dávid erőt nem vett magán.
42. Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Eredj el békességgel, mert mindketten így esküdtünk meg az Úr nevére: Az Úr legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökre!