13. Amikor Sámuel Saulhoz érkezett, ezt mondta neki Saul: Az Úr áldottja vagy te! Teljesítettem, amit az Úr meghagyott.
14. Sámuel azonban megkérdezte: Akkor mi az a juhbégetés, amely a fülembe jut, és az a marhabőgés, amit hallok?
15. Saul ezt felelte: Az amálékiaktól hozták azokat, mert megkímélte a nép a legszebb juhokat és marhákat, hogy Istenednek, az Úrnak áldozza. De a többit kiirtottuk.
16. Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Hagyd! Majd én megmondom neked, hogy mit mondott nekem ma éjjel az Úr. Saul így felelt: Beszélj!
17. Sámuel ezt mondta: Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Izráel törzseinek a fejévé lettél, Izráel királyává kent téged az Úr!
18. Azután ezzel a megbízással küldött utadra az Úr: Menj, és irtsd ki a vétkes amálékiakat, harcolj ellenük, míg csak nem végzel velük!
19. Miért nem hallgattál az Úr szavára? Miért estél neki a zsákmánynak, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az Úr?
20. Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam az Úr szavára, és eljártam abban a megbízatásban, amiért elküldött az Úr: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam.
21. A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák javát, hogy feláldozza Istenednek, az Úrnak Gilgálban.
22. Akkor ezt mondta Sámuel:Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat,mint az engedelmesség az Úr szava iránt?Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál,és a szófogadás a kosok kövérjénél!
23. Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke,és az ellenszegülés, mint a bálványimádás.Mivel te megvetetted az Úr igéjét,ő meg elvetett téged, és nem leszel király!