11. Akkor ezt mondta nekem álmomban az Isten angyala: Jákób! És feleltem: Itt vagyok.
12. Azt mondta: Tekints föl, és lásd meg, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled.
13. Én vagyok Bétel Istene, ahol szent oszlopot kentél föl, és fogadalmat tettél nekem. Most készülj, menj el erről a földről, és térj vissza szülőföldedre!
14. Ekkor megszólalt Ráhel és Lea, és ezt mondták neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk apánk házában?
15. Nem számítunk-e idegeneknek? Hiszen eladott bennünket, és a vételárat egészen elköltötte.
16. Különben is a mienk és a fiainké mindaz a gazdagság, amit elvett Isten apánktól. Azért tégy úgy mindent, ahogyan Isten mondta neked!
17. Ekkor Jákób fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre.
18. Elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, amit szerzett – a Paddan-Arámban szerzett jószágát és vagyonát –, hogy elmenjen apjához, Izsákhoz Kánaán földjére.
19. Amikor Lábán elment a juhait nyírni, Ráhel ellopta apja házibálványát.
20. Így szedte rá Jákób az arám Lábánt: nem mondta meg neki, hogy el akar menni,
21. hanem elment mindenével. Fölkerekedett, és átkelt a folyamon, és Gileád hegysége felé tartott.
22. Lábán csak harmadnap értesült arról, hogy Jákób elment.
23. Akkor maga mellé vette hozzátartozóit, és hét napi járóföldön át üldözte, míg el nem érte a Gileád hegységénél.
24. Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álomban azon az éjszakán, és ezt mondta neki: Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat!
25. Amikor Lábán utolérte Jákóbot, Jákób már sátrat vert a hegyen. Lábán is a Gileád hegységén vert sátrat hozzátartozóival együtt.
26. Lábán ezt mondta Jákóbnak: Mit tettél?! Engem rászedtél, leányaimat meg elhajtottad, mint fegyverrel ejtett foglyokat!
27. Miért titokban mentél el, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekkel, dobbal és citerával bocsátottalak volna el!