14. Az Úr tehát dögvészt bocsátott Izráelre, és elhullott Izráelben hetvenezer ember.
15. Az Isten angyalt küldött Jeruzsálembe, hogy pusztítsa azt. De amikor pusztított, odanézett az Úr, bánkódni kezdett a veszedelem miatt, és ezt parancsolta a pusztító angyalnak: Elég! Most már hagyd abba! Az Úr angyala akkor éppen a jebúszi Ornán szérűje mellett állt.
16. Dávid fölemelte a tekintetét, és látta, hogy az Úr angyala ott áll az ég és a föld között, kezében kivont karddal, amelyet Jeruzsálem ellen nyújtott ki. Ekkor Dávid és a vének zsákba burkolózva arcra borultak.
17. Dávid pedig ezt mondta Istennek: Hiszen én mondtam, hogy számlálják meg a népet! Én magam vagyok az, aki vétkeztem és nagy gonoszságot követtem el. De az én nyájam nem követett el semmit! Uram Istenem, sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra, de népedet ne bántsd!
18. Ekkor az Úr angyala azt üzente Gád által Dávidnak, hogy menjen és állítson oltárt az Úrnak a jebúszi Ornán szérűjén.
19. Elment tehát Dávid Gád beszéde szerint, amelyet az Úr nevében mondott.
20. Amikor Ornán arra fordult, meglátta az angyalt; vele levő négy fia pedig elrejtőzött. Ornán éppen búzát csépelt.
21. Dávid pedig odament Ornánhoz. Amikor Ornán föltekintett, és meglátta Dávidot, kiment a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt.
22. Dávid így szólt Ornánhoz: Add nekem ezt a szérűt, hadd építsek itt oltárt az Úrnak! Teljes áron add nekem, hogy megszűnjék a csapás a népen.
23. Ornán így felelt Dávidnak: Fogadd el, azután tegye az én uram, királyom, amit jónak lát! Nézd, odaadom a marhákat égőáldozatnak, a cséplő eszközöket tűzifának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok.
24. De Dávid király ezt mondta Ornánnak: Így nem, hanem csak teljes áron akarom megvenni, mert nem akarom az Úrnak adni a tizedet, és nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni.
25. Adott tehát Dávid Ornánnak azért a helyért hatszáz sekel súlyú aranyat.
26. Azután oltárt épített ott Dávid az Úrnak, égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és az Úrhoz kiáltott. Ő pedig feleletül tüzet adott az égből az égőáldozati oltárra.
27. Az Úr szólt az angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe.
28. Abban az időben Dávid látva, hogy az Úr a jebúszi Ornán szérűjén válaszolt neki, ott mutatott be áldozatokat.
29. Az Úr hajléka ugyanis, amelyet Mózes készített a pusztában, valamint az égőáldozati oltár abban az időben a gibeóni áldozóhalmon volt.
30. Dávid azonban nem mert az Isten színe elé menni, hogy megkérdezze őt, úgy megrettent az Úr angyalának a kardjától.