2. És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3. És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
4. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
5. Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
6. És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.
7. Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
8. Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
9. És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.
10. És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
11. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;
12. De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.
13. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.
14. És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,
15. És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.