8. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.
9. És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba.
10. És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt.
11. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt?
12. Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.
13. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik.
14. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt.
15. Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;
16. És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék;
17. Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:
18. Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
19. Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.
20. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.