Ószövetség

Újszövetség

Máté 12:14-25 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

14. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt.

15. Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;

16. És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék;

17. Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:

18. Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.

19. Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.

20. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.

21. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.

22. Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.

23. És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?

24. A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.

25. Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.

Olvassa el a teljes fejezetet Máté 12