10. Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
11. Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
12. Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
13. És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
14. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
15. Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
16. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
17. Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
18. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.