Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 90:1-11 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

1. Mózesnek, az Isten emberének imádsága.Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

2. Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

3. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

4. Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.

5. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;

6. Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

7. Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

8. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.

9. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

10. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

11. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

Olvassa el a teljes fejezetet Zsoltárok 90