36. Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
37. Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
38. Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela.
39. De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
40. Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
41. Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
42. Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
43. Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
44. Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
45. Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
46. Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
47. Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?
48. Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
49. Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela.