4. Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
5. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
6. A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
7. Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
8. A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
9. Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
10. Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
11. Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
12. Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
13. Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
14. De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
15. Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
16. Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
17. Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
18. Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.