13. Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
14. De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
15. Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
16. Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
17. Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
18. Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
19. Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.