31. Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32. Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33. Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34. Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35. És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36. És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37. De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38. Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39. Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40. Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41. És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42. Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43. Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44. És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45. Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46. Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47. Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.