Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 71:2-18 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

2. A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

3. Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.

4. Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!

5. Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!

6. Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

7. Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.

8. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.

9. Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

10. Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

11. Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

12. Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!

13. Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

14. Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

15. Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

16. Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

17. Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

18. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.

Olvassa el a teljes fejezetet Zsoltárok 71