2. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
3. Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
4. Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
5. Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
6. Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
7. Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
8. Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
9. Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
10. Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
11. Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12. Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
13. A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
14. Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
15. Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
16. Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
17. Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;