14. Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
15. Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
16. Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
17. Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
18. Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!