Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 49:5-13 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

5. Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

6. Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,

7. A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

8. Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

9. Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

10. Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

11. De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

12. Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.

13. Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

Olvassa el a teljes fejezetet Zsoltárok 49