18. Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
19. Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
20. Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
21. Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
22. Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
23. Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
24. Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
25. Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
26. Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
27. Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!