Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 22:19-32 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

19. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

20. De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

21. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

22. Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

23. Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

24. Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

25. Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

26. Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

27. Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

28. Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

29. Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

30. Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

31. Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

32. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

Olvassa el a teljes fejezetet Zsoltárok 22