Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 22:1-11 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

1. Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

2. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

3. Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

4. Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

5. Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

6. Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

7. De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

8. A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

9. Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

10. Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.

11. Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

Olvassa el a teljes fejezetet Zsoltárok 22