8. Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
9. A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
10. Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
11. Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
12. Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
13. Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
14. Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
15. Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.