Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 142:1-6 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

1. Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.

2. Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.

3. Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,

4. Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.

5. Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.

6. Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén;

Olvassa el a teljes fejezetet Zsoltárok 142