Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 119:82-98 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

82. A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

83. Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.

84. Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?

85. Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.

86. Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!

87. Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.

88. A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.

89. Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.

90. Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.

91. A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.

92. Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

93. Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

94. Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.

95. Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.

96. Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.

97. Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!

98. Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.

Olvassa el a teljes fejezetet Zsoltárok 119