Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 119:141-155 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

141. Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.

142. A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

143. Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.

144. A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!

145. Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.

146. Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.

147. Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

148. Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.

149. Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!

150. Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.

151. Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.

152. Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.

153. Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!

154. Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!

155. Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.

Olvassa el a teljes fejezetet Zsoltárok 119