Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 107:1-12 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

1. Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.

2. Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;

3. És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.

4. Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

5. Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

6. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

7. És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

8. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,

9. Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!

10. A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

11. Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

12. Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

Olvassa el a teljes fejezetet Zsoltárok 107